Utoljára látható a III. Richárd betiltva
A Covid-járvány idején, 2020. október 10-én volt a Franciaországban élő világhírű román író, Matei Vişniec darabjának a bemutatója Szikszai Rémusz rendezésében. Vişniec drámáit, melyek középpontjában rendszerint a közelmúltbeli események, a diktatúrák utáni európai identitás és a hatalom nyomása alatt megsemmisülő ember áll, Európa-szerte nagy népszerűségnek örvendenek, csak Romániában harminc darabját állították színpadra a kommunista cenzúra megszűnése után. A III. Richárd betiltva című munkája szorosan kapcsolódik az állam szabadságtipró működéséhez, amely előbb-utóbb kihat a kultúrára is, ám éppen emiatt válik a művészet az ellenállás egyik elengedhetetlen eszközévé:
„Hogyan torzít el a félelem? És hogy a megfelelni akarás? Hogy a túlélési ösztön? Hogyan mondjunk igazat, anélkül, hogy igazmondásunkkal ártanánk magunknak, szeretteinknek, lehetőségeinknek, munkánknak, karrierünknek? Össze lehet-e egyeztetni a belső szabadságot, ami az alkotáshoz elengedhetetlen, egy világgal melynek vezetői csakis a feltétlen engedelmességet, a lojalitást és a gondolattalan, gondolkodás nélküli parancsvégrehajtást tartják mércének.” Szikszai Rémusz
A 2011-ben megalakult Vádli Alkalmi Színházi Társulásnak és Szikszai Rémusznak nem ez volt első politikus előadása a Szkénében: első produkciójuk, a máig nagy sikerrel futó Caligula helytartója, a többszörösen díjazott I. Erzsébet, a Tatabányai Színházzal közös Macbeth, és a szintén koprodukciós Kutyaharapás ugyancsak élénken reflektál a jelenkor aktuális küzdelmeire.
A megszokott alkotógárdához – Nagypál Gábor, Kaszás Gergő, Fodor Tamás – a III. Richárd betiltva című előadásban a Meyerholdot alakító Mucsi Zoltán és Bánfalvi Eszter is csatlakozott, akit később Moldvai Kiss Andrea váltott. Maga Szikszai Rémusz, akárcsak a Macbeth-nél, ezúttal is tudatosan formálta át színházi gondolkodását: a klasszikus megoldások helyett ezúttal teret nyer a fizikalitás nyelve, amely kiegészül a bábszínház igen gazdag eszköztárával.
Kritikák az előadásról:
„Megrendítő haláltáncot és moralitásjátékot látunk egy szürreális rémálomban. (...) A kiegyensúlyozott színészi összjáték mellett Szikszai Rémusz izgalmas rendezésének Mucsi-Meyerhold kiszipolyozott, a harmóniáját és egységét visszanyerni kívánó teste „a” szereplője.” Szekeres Szabolcsart7.hu
„Mucsi finom nüanszokkal teli, gazdag játékát hasonlóan pompás alakítások keretezik, meg lehet köztük építeni az orbitális magányt, mert végülis erről van szó – csudára összeérett ez a Vádli, és hibátlanul illeszkednek közéjük az újak is.” Csáki Judit, revizoronline.hu
„A remek mellékszereplők mellett Szikszai Rémusz szokásosan magas színvonalú, a fizikai színház bizonyos elemeit is felvonultató rendezésére a koronát Mucsi Zoltán Meyerholdja teszi fel. Mucsi szinte végig a színen van, koncentrált, erős játéka, színpadi jelenléte sokáig velünk marad.” Váradi Nagy Péter
„Szikszai Rémusz rendezésének egyik fontos érdeme, hogy sikerül minket érdekeltté tenni a művészettel kapcsolatos, bennünket csupán közvetve érintő érzelmekben és gondolatokban is, amelyeket az abszurd ráadásul egy fokkal intellektuálisabbá is tesz. Nem csupán gondolkodnivalót, de kedvet is ad a gondolkodáshoz.” Török Ákos: Amikor jobban szeretjük III. Richárdot
„Ha a színházcsinálás mottója az, hogy „jókor, jó helyen, jól”, akkor a Szikszai Rémusz rendezte III. Richárd betiltva pompásan megvalósítja ezt. Az előadás ugyanis érzékenyen reagál a világunk éppen adott problémáira, különösen a színház és hatalom viszonyára. Ehhez a Szkéné intézményesült függetlensége, kicsi játéktere, zsúfolt auditóriuma pompás helyet biztosít.” Almási Zsolt: Magára maradni jókor, jó helyen