Meseország és hatalom
A Rakpart3 Íróműhelye idén a minket körülvevő hatalmi struktúrákat vizsgálja különböző műfajú irodalmi és színházi szövegeken keresztül. A 2020/2021-es évadra a karantén hozta online szerkesztőség tanulságait is beépítettük a működésbe: az online és a valós térben is találkozunk, dolgozunk, szigorúan ügyelve a járványelőírásokra. Indulásként a III. Richárd betiltva című előadás házi főpróbája előtt, egy-másfél óra alatt modern mesét írtak a műhelyesek a hatalom természetéről.
------------------------------------
Mese a kalaposok fejetlenségéről
Így volt, s nem máshogy, történt a Krümilapara-hegy másik oldalán, mikor a virgonc vargányákat már lelegelte a tarajos vadmalac, s a harmadik megyei fórum elnökválasztásán megválasztották a kalaposok új vezetőjét, Té-t.
Előtte a kalapos nemzetségnek szigorú elnöke volt, bársonykesztyűbe húzott vasmarokkal irányította az országot és minden kedden új szabályt hozott. Ez alól még az ünnepi nincs-szabály-nap sem volt kivétel, amit minden évszak idusán szoktak tartani a kalapos polgárok. A szigorú elnök kötelezte a C-vitamin exportálását és fogyasztását, mer a kis zöldkalapos citrom volt a nemzet erőssége; és betiltotta a home office-t, mert antiszociálódáshoz vezet.
Ilyen előd után nem nehéz a reformáció – gondolat Té. Őt szabad akaratukból választották: meghalt elődje; nem volt választásuk. A felfelé ráncolt homlokú és szájú, kihúzott vállú új vezető neki is látott új kedden az új teendőknek. Sok-sok nehéz éjszaka után kész is lett az új nemzeti szabálykönyv. Akkor hajnalban Té büszkén kiakasztotta a 99. (vagyis a könyv legfontosabb oldalát) az ország főterén lévő méztükörre. Reggel hatalmas zsivajgásra lett figyelmes. A kalapos nemzetség összegyűlt polgárai a főtéren értelmetlenkedtek és veszekedtek. Té úgy döntött tisztázza a dolgokat a 11 óra 11 perces nagy beszédében.
- Kedves kalaposok! Mit gondoltok az új szabályokról?
- Butaság! Badarság! Szar! - kiabálták a polgárok.
- Hogy érti, hogy legyünk üdvözölve, meg hogy szép napot? Azt hogy kell csinálni? - hangzottak a bekiabált elégedetlenségek.
- Mi az, hogy cukoráfát vezetnek be a túl tömény péksüteményekre? Miért kötelezően ajánlott a kalapos zöldségek fogyasztása? Most akkor kötelező vagy ajánlott? Mit jelent az, hogy a nincs-szabály-napon szabadnap van és ez alól nincs kivétel? Mégis mit csináljunk aznap?
- Kedves kalaposok! Én, mint vezetőtök úgy gondoltam azzal segítek nektek, ha kordában tartalak titeket, de én csak az országot vezetem, azt nem mondhatom meg, hogy ti személy szerint mit csináljatok.
Ennyi kellett a kalaposok nemzetségének, megfogták Té-t, megkövezték és élve eltemették, majd megállapították, ennél nagyobb egyetértés, mint ez az eset még nem volt az országukban.
Lajos Bogi
Mese a királyról, aki nem tudott fára mászni
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy icike-picike országocska az Óperenciás tenger távolabbi oldalán is túl, amit úgy hívtak, hogy Tília. Azért hívták így, mert annak ellenére, hogy egyetlen hársfa sem volt található az egész országban, mégis hársillat terjengett a levegőben az év 370 napjában. (Elfelejtettem említeni, hogy mivel az ország királya erős kisebbségi komplexussal küzdött - hogy miért arról majd később lesz szó - ezért öt nappal meghosszabbította országában az évet.)
Az icike-picike országocskához persze icike-picike uralkodó dukál, főhősünk nem volt több 147 centiméternél. 147 centiméter is csak egy icike-picike létrával együtt volt, amit leghűségesebb komornyikja hordozott utána. A király legnagyobb bánata volt, hogy magasságából és (valljuk be), ügyetlenségéből adódóan képtelen volt megtanulni fára mászni.
Nem volt sok király barátja, de a legtöbb uralkodó, akit ismert, pompásan tudott felfelé mászni, nálunk inkább a lemászással akadtak gondok.
Sok mindennel próbálkozott, de nem járt sikerrel, így helikoptert küldetett a világ összes országának összes tudósáért, akik közül a legtöbben csak legyintettek a felkérésre. Soha nem hallottak még Tíliáról, ide-oda tekintgettek, keresték a Kész átverés show stábját.
Azonban volt két tudós, akik kíváncsiságból mégis elfogadták a meghívást.
Amikor megérkeztek meglepetten konstatálták, hogy Tília tényleg létezik, a határon felfedezték, hogy egy hatalmas tűzrakást építettek, ami a Google Street View kocsik elégetésére szolgált.
A király felvázolta előttük a problémát, amire elsőre csak meresztgették a szemüket, majd megkérték, hogy vezesse körbe őket icike-picike országában. A király furcsának találta a kérést, soha nem lépett ki gyönyörű palotájának kertjéből, nem is értette, hogy miért akarna bárki is ilyet tenni, amikor itt pezsgőszökőkutak és kaviárbokrok között kellemesebben megoldhatták volna a dolgot.
A két tudóst szörnyű látvány fogadta a palota rácsain kívül.
Mivel a király, és összes tanácsadója azzal volt elfoglalva, hogy sikerüljön már legalább egy kis cserjécskére felkapaszkodnia, ezért Tília kormányzására már nem jutott idő. Az emberek szegények voltak, koszosak, büdösek és buták. Némelyik házban még a kábeltévét is fejjel lefelé kötötték be.
A tudósok összedugták a fejüket, hogyan tudnának segíteni a maguk módján ennek a szerencsétlen kis országnak. Az egyiküknek eszébe jutott, hogy a zsebében mindig akad egy Coelho-kötet, felütötte és boldogon olvasta társának azt a mondatot, amit a helikopteren rózsaszínnel ki is emelt, mert annyira tetszett neki:
„Minél többet engedünk be magunkba a világból, annál többet kapunk belőle vissza: legyen az akár szeretet, akár gyűlölet.”
A másik tudós furcsán nézett rá, majd kicsit elfordult, hogy legalább négyszer megforgassa a szemét. Nem értette, hogy a bugyuta idézet hogyan segíthetne nekik, társa azonban elmagyarázta, hogy amíg a király nem foglalkozik népével, nem szeretettel fordul feléjük, addig nem fog tudni fára mászni. Mivel a másik tudósnak nem volt jobb ötlete ezért beleegyezett, hogy ezen a vonalon induljanak el, és mivel neki egy fokkal kifinomultabb volt az ízlése és egy Örkény-kötet volt, amit mindig magánál tartott, ő azt ütötte fel, és láss csodát, ezt olvasta:
„Marika mindjárt be is kente nénje szíve táját a hársfa harmatával. Abban a percben kiszökött Veronika szívéből az irigység, az önzés meg a kevélység.”
Hirtelen minden összeállt. Hiszen egész végig hársfaillatot éreztek, Tíliának hívják az országot, már csak meg kell keresni, hogy hol lehet eldugva legalább egy aprócska hársfa.
147 napon keresztül kereste a király egész udvartartása a hársfát, a 147. napon sikerült is megtalálniuk. Icike-picike hársfa volt egy icike-picike néni icike-picike kertjének sarkában.
Rögtön be is kenték harmatával a király szívét, aki így egy csapásra jó uralkodó lett. Elajándékozta a pezsgőszökőkútjait és a kaviárbokrait, barátságot kötött Tília összes lakójával, és végre megtanult fára mászni.
A két tudós pedig haza se ment többet, boldogon éltek, amíg a sok hársfasörtől le nem rohadt a májuk.
Sándor Panka
-------------------
A Rakpart3 Íróműhely tagjai: Hidi Boglárka, Fancsali Kinga, Fejérvári Katica, Király Krisztina, Lajos Boglárka, Németh Fruzsina Lilla, Rába Noémi, Rémai Martin, Sándor Panka, Sonnevend Eszter, Szabó Dávid Andrés, Tóth Kata, Zarándy Lilla, Zilahy Anna
műhelyvezetők: Ady Mária és Deres Kornélia
koordinátor: Hodászi Ádám