E-dráma
Elektronikusan is hozzáférhető a ZÜFEC című előadásunk szövegkönyve, amelyhez az előszót Deres Kornélia írta:
A Züfec nem dajkamese. Olvasása gondolatokat okozhat.
A Züfec a huszonévest akarja. Porondra viszi az ifjút, a bohót, a vakmerőt. A pályakezdőt, akár. Kineveti és felelősségre vonja. De megmutatja az erejét is.
A Züfec érted haragszik, nem ellened. A Züfec a Holden Caulfieldodat akarja. A továbbélőt. Aki még nem tagadja le, ha valakit gennyesnek lát.
De közben világosan rámutat, hogyan irtják mifelénk a Holdent, az ellenállást, az önálló gondolatot. Vagy hogyan rontják meg, darálják be, fordítják félre, teszik tönkre. A többi „fiatal” helyét pedig a homokozóban jelölik ki, játékrakéták között. Örüljél, ha a nevedre jól emlékeznek, Maki.
A Züfec a mindenkori Makszudovról szól, aki még hisz a tehetségben, a jó modorban, és nem a játszmák érdeklik. A rendszernek is nekimegy. És elvész benne, mint Agent Cooper az álmaiban. Vagy éppen ott ébred (öntudatra). De a vörös függönyök mögött csak újabb vörös függönyök lesznek. Harmincon innen, illúziókon túl.
A Züfec pontos. Pengeéles. Felmutatja az apák vétkeit és bedarálódását. Az alvadt struktúrát. A generációs dühö(ke)t. Ami ott lappang az utolsó utáni felespohárban, a remegő kezekben, ott feszül a betanult, illedelmes körmondatokban. Aztán a megtöretést. Az okos érvekkel és praktikummal álcázott térdeltetést. Ennek elviselhetetlen könnyűségét. Ahogy a tegnap mesterei mára korrupttá válnak. És szánalmassá.