Grecsó ZoltánEgy faun alkonya

A zenekari költeményt Mallarmé verse ihlette, Grecsó Zoltán koreográfiáját pedig a zenekari költeményre készült balettelőadás mögött húzódó életrajzi és narratív párhuzam. A zenei narratíva szerint az ifjú Faun, amint felfedezi önmagát és szexualitását, a vágyak és a zsongító álom kábulatában a természet mindenségének birtokosaként éli meg önmagát. Nizsinszkijnek, a “táncosok királyának” személyiségére azonban kezdetektől rányomta a bélyegét, hogy sikereit kivételes tehetségén túl szeretője és egyben munkaadója, Szergej Gyagilev szerepének tulajdonította. A koreográfia a megbomló elme csapongásait, az identitásvesztés folyamatát a Faun-történetre rímelteti: összemosva a delíriumos álom és a szétfutó gondolatfolyam állapotát, s egyúttal az egyszerre isteni és emberi öndefiniálás élményét.